A már helyszínválasztásában is a hírhedten nehezen befogadható és megosztó műfaj (absztrakt expresszionizmus) érzékletesítésén fáradozó kamaratárlat egy precízen kimért válogatás keretében enged bepillantást Krizsán Zoltán (1981) egyre-másra, folyamatszerű átjárhatósággal keletkező legfrissebb munkáiba. A tradicionális alapokon (fatábla) klasszikus eszközökkel (szén, olaj) kiművelt, ám bármi további és konkrét műfaji meghatározásnak ellenálló krizsáni festészet a műteremből átemelt egyedi időjárások látképévé áll össze. Ezen mikroklimatikus atmoszférák hol eseti egymásutánban, hol pedig diptichonokká és triptichonokká ízesülve követik egymást.

A Genemezis mint címadás a festő egyetlen szava, amit a művek keletkezési körülményei közepette artikulálni tudott.

The chamber exhibition, which strives to sensitize the notoriously difficult to accept and divisive genre (abstract expressionism) in its choice of location, offers a precisely calibrated selection of the latest works of Zoltán Krizsán (1981), which are created one after another with a process-like interoperability. Krizsán’s painting, cultivated on traditional bases (wood panel) with classical tools(charcoal, oil), but resistant to any further and specific genre definition, is composed of a landscape of unique, painterly-meteorologic conditions transloaded from the studio. These microclimatic atmospheres follow each other sometimes in ad hoc, but reactive succession, sometimes in diptychs and triptychs. 

Genemezis as a title is the painter’s only word that he was able to articulate amidst the circumstances of the creation of the works.

Krizsán Zoltán (1981) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2005-ben. Tehetsége a monumentalitás jegyében fogta munkára, legkorábbi művei a figurativitás és a feszültségteli fény-árnyék igézetében keletkeztek régi mesterekhez is méltó méretekben. Becsületére és művészi érvényességére legyen mondva, hogy – bár sokszor hasonlították hozzá – mégsem nyomta agyon a csernusi árnyék és ki tudott nevelni egy egyedi és önazonos, szuverén módon belakott festészetet. Tradicionális technikával (olaj, szén fatáblán) dolgozik, ám festészeti praxisa mára már a barokk figurativitást az absztrakt expresszionizmus mélységeivé formálta át. Generációjának azon kevés képviselőjéhez tartozik, aki a Cy Twombly utáni absztrakt expresszionista törekvéseket új irányokba tudta fordítani és belülről revitalizálni azt. (William Guba)

Zoltán Krizsán (1981) graduated from the Hungarian University of Fine Arts in 2005 as a painter. His talent was marked by monumentality, and his earliest works were created in the charm of figurativeness and tense chiaroscuro in sizes worthy of the Old Masters. It should be said to his honor and artistic validity that – although he has often been compared to him – he was not crushed by the shadow of Csernus and was able to cultivate a unique and self-identical, sovereignly inhabited painting. He works with traditional techniques (oil, charcoal on wood panel), but his painting practice has now transformed Baroque figurativeness into the depths of abstract expressionism. He belongs to those few representatives of his generation who were able to turn the abstract expressionist aspirations after Cy Twombly into new painterly directions and revitalize them from within. (William Guba)